2017. augusztus 8., kedd

10 hónap

Sziasztok! Az elmúlt tíz hónapban nem volt olyan bejegyzésem, ami az életemmel lett volna kapcsolatos. Nem akartam írni, pedig nagyon sok minden történt velem, a felét már el is felejtettem, de úgy éreztem vannak barátaim akikkel ezt megoszthatom, és nem az online kis naplómba írkáljak. Nem tudom, hogy folytatni fogom-e itt az írást, főleg ügy, hogy idén egyetemre megyek. Letörölni nem fogom az biztos. :)

Szóval Augusztus végén elmentünk Horvátországba. Még a telefonomban írtam fel jegyzeteket, de azóta az újra lett telepítve, úgyhogy csak emlékezetből merítek. 

Day 1

Hajnal kettőkor volt a gyülekező, én le se feküdtem aludni. Három kocsival mentünk, én Dávidékkal, aminek örültem volna ha Barbi nem lett volna ott. Az egész utat végigaludtam kb. Olyan emlékképek ugranak be, amikor a napfelkeltében felszállt egy csapat madár a ködös táj ezt szépítve. Amikor rövid gatyában vacogtunk, mert fenn a hegyen 13 fok volt. Amikor kinyitottam a szemem és a tenger került elém.
Már pont ott voltunk Vir szigetén, amikor hirtelen fékezni kellett, mert pont jött ki a szippantós autó. Mi mentünk leghátul, Dávid későn fékezett és belementünk a bátyámék kocsijába. Csak épphogy egy pici ütközés volt, semmi bajuk nem lett az autóknak. De azóta rettegek, ha valaki száguldozik az autóval.
A két szállás egy utcányira volt egymástól, miénk lett a kisebb ház, bár nem értem mert amíg a nagyobb házba egy focicsapat elfért volna ott ahol ők öten voltak, addig mi hatan nyomorogtunk a kisebb házban. Reggel 10 fele megérkeztünk, kipakoltunk, megittunk két sört aztán felkaptuk a süncipőt és futottunk le a partra. Az tetszett a legjobban, hogy kb. 50-100 méterre volt a part. Gyönyörű szép kék volt a tenger, búvárkodtunk, rengeteg kishalat láttunk, sünt meg uborkát. A fiúk időközben visszamentek sörért, mi lányok meg elaludtunk a parton. Amikor felébredtem láttam, hogy a fiúk még mindig nincsenek itt, mi meg már vissza akartunk menni a szállóra. Összepakoltunk, akkor jöttek a fiúk, ők maradtak mi hárman lányok visszamentünk a szállóra. Ittunk, elvileg akkor jól be is rúgtam, de nem emlékszem. Pedig esküszöm csak sört ittam! Lehet a meleg, meg azért mert dögfáradt voltam. Elmentünk kajálni, grillcsirkét ettem valami lecsóval mellé. Nem dobtam magam hanyatt tőle. Utána hazajöttünk, tudom, hogy naplementekor még lementünk fürödni, Aztán hazajöttünk és fél kilenckor már mindenki aludt. Durván kezdtük az első estét, bár az egész hetet ilyen nagypapa tempóban nyomtuk :)

Day 2&3 (innen már nem lesz olyan részletes, mert le lettek törölve a jegyzetek és kb. fogalmam sincs mi történt)

Délelőtt lementünk strandolni, utána grilleztünk halat, meg megtartottuk Dávid szülinapját. Olyan sötétedés után a szülinapos visszament a mi apartmanunkba, mert nem érezte jól magát. Később mi is visszamentünk, még a teraszon kicsit beszélgettünk. Épphogy lekapcsoltuk a villanyokat, Dávid  már ment is a wc-re hányni. Azt hittük napszúrást kapott vagy sokat ivott. Végül a házban mindenki ment a mosdóba, mert vagy rájött a fosás vagy a hányás. Én olyan hajnal 2 fele éreztem azt, hogy basszus nem bírom már nézni, hogy a többiek ki-be járkálnak, ezért gyorsan elmentem hányni. Utána tudtam aludni, amikor felkeltem sem voltam rosszul. Ez már nem volt elmondható a többiekről, ők teljesen k.o.-k voltak másnap is. Valószínűleg a haltól amit ettünk, attól lettünk rosszul, mert akik nem ettek azoknak semmi bajuk nem volt. Hál Istennek én másnap már jobban voltam, így fürödni is le tudtam menni. Akkor jött a második csalódás, éppen megjött a havim. Fantasztikus gondoltam, nem várhatott volna még pár napot. A harmadik nap azt hiszem semmi értékelhetőt nem csináltunk csak döglöttünk.

Day  4

Elmentünk, hogy na akkor kibérelünk két csónakot és uccu neki. Aha, majdnem. Neten találtunk egy magyar hirdetőoldalt, így odamentünk. A bácsika azt mondta, hogy már csak egy csónakjuk van. Behívott minket, hogy akkor beszéljük, bár akkor mi már ráztuk a fejünket. Erre az öreg kijön pálinkával. Hát elutasítani már csak nem fogjuk, bár én olyan rossz pálinkát még életemben nem ittam. Ígyhát már ciki lett volna visszautasítani, kivettük a csónakot, ami 5 személyes volt. Öten ott maradtak, mi meg kocsival elmentünk, oda ahova megbeszéltük, hogy találkozni fogunk. Sziklás, gyönyörű szép rész volt, ott fürödtünk. A csónakos csapat felhívott, hogy a csónak kb. megy 10-el egy halálvesztő, és menjünk vissza mert soha nem fognak odaérni. Elmentünk egy közelebbi partra, ahol homokos volt, az is király volt. Én is mentem a csónakkal, ami tényleg egy halálvesztő volt, de gyönyörű volt a tenger ahogy a csónakból  néztem.

Day 5

Azt hiszem ezen a napon mentünk el, egy közeli városba, Nagyon cuki szűk utcákon sétáltunk, a tengerhez érve pedig, meghallottuk a tenger dalát. Szó szerint, mivel a víz alá csináltak valamit, és ahogy hullámzott úgy hallatszott ilyen fuvola hang. Kajáltunk, amúgy érdekes, mert nekem az egyetlen rossz élményem az egésszel kapcsolatban a kaja volt, lehet mindig rosszat választottam, de nekem nem ízlett semmi. Láttunk táncosokat, annyira hangulatos volt az egész.

Day 6

Egy kicsivel népszerűbb strandra mentünk, A partszakasz mellett végig éttermek, standok álltak. Láttuk, hogy Parasaillingeznek, amit mindenképp ki akartunk próbálni. Kis csónakkal bevittek minket a hajóhoz, majd miután elég messzire bementünk, kettesével hozzákötöttek minket ehhez az ernyőhöz. Hatalmas élmény. Már azis, hogy a hajóban ültünk és döngettünk a hullámokon. Nagyon magasra felvitt ez az ernyő, az egész szigetet beláttuk, a tenger csodálatosan szép volt. Később a fiúk még jetzkiztek egyet, azt mondták eszméletlen volt, szóval idén szeretném énis kipróbálni. Este elmentünk bulizni, bár én nem élveztem annyira mint kellett volna, azért jó volt.


Szóval egy éve nagyon jó volt Horvátország, igaz idén csak nyolcan megyünk. Alig várom. Januárban Auszriába mentünk snowboardozni. Erre is csak azt tudom mondani, hogy hihetetlen élmény volt. A szállásunk csodálatos helyen, pont a heggyel szemben volt. Minden reggel kávéval, cigivel kimenni a teraszra és nézni ahogy a hegy mögül lassan felbukkan a nap. Csodálatos. Az első három nap szakadt a hó, utána gyönyörű napsütéses időnk volt. Mivel én mégcsak életemben egyszer voltam snowbordozni, így az elején féltem, főleg amikor ültünk a felvonóban és láttam, hogy a gyerek leesik a szakadékba és futnak oda hozzá. Végülis túléltem, és ahhoz képest nagyon ügyesen és gyorsan mentem. A legmagasabb csúcsra nem mentem a többiekkel, mert tti nem tudtam volna lejönni, iszonyat fárasztó egy sport, három napig folyamatos izomáz, de olyan helyeken is ahol nem is tudtam, hogy lehet. A hókotrók nagyon menők voltak, a pálya ott ment el a szállásunk mellett, minden este kimentünk nekik integetni, ők meg dudáltak meg visszaintettek. Nagyon sajnáltam, hogy haza kellett jönnünk. Utálom a hideget, de ilyen körtnyezetben egyszerűen meg sem éreztem. Az év többi része jól, izgalmasan telt, a szilveszterem egyedül katasztrófális volt. Végre levizsgáztam, jelentkeztem is továbbtanulni, felvettek Szombathelyre ELTE-hez tartozó egyetemre. Annyit bánok, hogy Szombathely nagyon messze van tőlünk (170 km) , 2 óra vonatút, így nem sokszor fogok hazajöni. Viszont az egyetem nagyon tetszik, ráadásul minden elsős kap koleszt, feltétel nélkül. A munkahelyemen felmondtam, alig vártam már, utáltam a főnökömet, egy igaz fasz kurva volt. Elnézést a csúnya beszédért. Most szombaton indulunk Horvátba, nem bírok várni, aztán 26.-án megyünk Strand fesztiválra, utána meg költözök Szombathelyre. Kicsit félek, de minden jól fog alakulni, bízom benne. A felét nem írtam le a kalandjaimnak, a majdnem elmúlt egy évből. Nem tudom mikor fogok újra jelentkezni. Elfoglalt leszek az egyetem mellett szeretnék valami kis munkát is vállalni, ráadásul a sorozataimat, fel nem adnám. Így is el vagyok maradva :(