A gólyahét majdnem rosszul sikerült. De csak majdnem. Amikor megláttam a szobánkat, majdnem elsírtam magam. Nem erre számítottam. Aztán megláttam egy olyan szobát, ami nem felújított (mert csak a negyedik emeleten vannak a felújított szobák) és máris jobb kedvem lett, azokhoz a szobákhoz képest egy lakosztályban élek. Amúgy megszoktam már, felújított berendezések, még külön hűtőnk is van. Ketten vagyunk egy szobában, direkt így választottam, nem akartam több emberrel együtt lakni. A közös fürdőt még mindig képtelen vagyok megszokni, ráadásul mindenki leszarja, hogy az most férfi vagy női mosdó, abba megy ami közelebb van a szobájához. Velünk szembe pont a férfi mosdó van, és lassan de biztosan próbálunk átszokni ide.
Szóval gólyahét. A szobatársam soproni, így minden nap hazament, nem aludt a koliban. Láttam Facebook-on, hogy este nyolckor btk-s ismerkedős este lesz. Na én a szobámban ülve sírtam, mert egyedül nem mertem elmenni. Aztán hirtelen a semmiből anya felhívott, mintha megérezte volna. Telefonon keresztül kirugdosott a szobából, én meg rohantam, hogy barátokat szerezzek. Szereztem is. (6 hónap elteltével folytatom a bejegyzést, mert egy kedves időszak számomra, szóval amire emlékszem azt megpróbálom leírni.)
Még énse hiszem el milyen bátor voltam. Vagyis ez nekem bátorság volt. Amikor leültünk, és mindenki bemutatkozott még viccelődtem is, hogy Németországban éltem, ezért választottam az anglisztikát. Volt egy játék, hogy aki bemutatkozik neked, az lett a saját neved és azzal kellett bemutatkozni a másiknak. Miután már mindenki ment volna a dolgára, nem tudom milyen felindulásból, de odamentem egy kék hajú lányhoz (lehet azért mert ő volt a legfeltűnőbb), és megkérdeztem, hogy csatlakozhatok-e hozzájuk, meg hogy melyik koliba laknak. Szerencsémre egy koliba lakunk. Na így kezdődött négyünk barátsága. Másnap elmentünk a tóhoz sétálni, aztán este a szobában voltunk és beszélgettünk. Másnap gólya programok voltak, de mi úgy döntöttünk azt kihagyjuk (kicsit bánom, de majd ha jövőre pásztor leszek...), ezért kicsit felfedeztük a várost és elmentünk alkoholt venni. Na az este további része az homályos, így a lányok olyat is meséltek, hogy T. mostani pasiját is lekaptam. Ott ismerkedtem meg G.-vel, aki nagyon magas, tesis, szakállas, nagyon az ideálom. Egy kicsit megijedtem amikor felemelt és beakart vinni a szobájába, de aztán letett. Akkor T.-nél aludtam. Azóta ha megyek klubba, akkor csak őt nézem, beszéltünk párszor. Múltkor olyan gázul viselkedtem, hogy azóta ha meglátom, inkább elfutok, elfordulok. Jót tett ezaz egy hónap szorgalmi időszak, hogy nem láttam, mert kezd eltűnni ez az érzés amit iránta van (vagy volt). Ja, igen! Azon az estén meg a másik este is átmentünk a másik koliba, szobabuliba. Na azokat az embereket is kerüljük, ha lehet, mert rájöttünk, hogy alkoholista gyökerek. Ez minden amire emlékszem, és megemlíthető.
