2016. március 28., hétfő

Összezavarodva

Szombaton voltunk lent kocsmában, amit már nagyon vártam, hisz karácsony óta nem találkoztam a társasággal. Előtte még annyit, hogy nálunk a délután folyamán rokonok voltak, a társaság meg együtt sütökedett, szóval mi is ittunk eleget meg ők is. 9-re lementünk a törzshelyünkre és nagy meglepetettségemre nem volt ott a Barbi. (Barbi Dávidnak a csaja, aki nekem tetszik.) Később informálódtam, hogy útközben összeveszett a két gerlepár és a Barbi hazament. Hát... nem ejtettem érte könnyeket. Azon vigyorogtam magamba, hogy a csaj meg annak a "barátnője" sem volt lent, így bármelyik beszélgetésre próbáltam figyelni, mindenhol csak azt hallottam, hogy "mennyire utálom a Barbit", "ez a csaj szétbarmolja a csapatot". Szóval az egyik fő téma az a Barbi volt, a másik meg én meg a Dávid. Direkt foglaltak mellettem egy széket és amikor Dávid bejött, Peti felkiáltott "Ó, nézd csak Kata mellett még van egy hely". Nem az, hogy nem vigyorogtam magamba, tök örültem neki, de mindig olyan zavarba leszek mellette. :D Végül azt vettem észre, hogy csocsónál velem van egy párba, amikor helyet cseréltünk, megsimította a hátam, mindig együtt mentünk ki cigizni, a vállunk összeért, folyton engem bámult. Ráadásul amikor hirtelen hazament, pedig addig tök jól érezte magát, Anita még belém is beszélte, hogy tuti azért ment haza mert félt, hogy megcsalja a Barbit velem.
Persze nekem is megvannak a határaim, de én se tudok ellentmondani egy olyan fiúnak, aki tetszik, de barátnője van. Sőt! Már észrevettem, hogy sokszor annál jobban akarom a csávót, miután kiderült, hogy barátnője van. Akarom a Dávidot, egy teljesen tisztességes, jószívű ember, akit tönkretettek a nők. Viszont ő olyan típus, akinek mindegy milyen nő, csak ismerje, avagy ne keljen harcolni érte. Én viszont sokkal jobban szeretem a macska-egér játékot, nagyon nehezen adom meg magam, szeretem nézni, ahogy próbálnak megszerezni. A bókjaikkal növelem az önbizalmam. Lehet szörnyűnek hangzik, de rám pozitív hatással van. Igaz, sok fiút meg is bántottam, azzal, hogy miközben növeltem az önbizalmam, elhintettem pár kis reményfoszlányt a fiú számára, aki a végén koppant. Ez van, sajnos. Én élvezem. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése