Néha teljesen kiborulok az emberek miatt. Persze nem élhetünk olyan világban ahol mindenki kedves, mosollyal üdvözölnek mindenhol, senki nem mond egy rossz szót sem a másikról. Talán egy idő után még én is rosszul lennék a nyáltengertől. Vicces látni, hogy az embereket hogy tudják befolyásolni a médiában, újságokban megjelent hírek, vagy akár a szomszéd néni pletykája. Minden az előadásmódon alapszik, hogy most szegény menekültek, vagy rohadt menekültekként gondolunk a másikra. Hogy az oroszok milyen jófejek, megállítják a menekültáradatot mert elkezdte bombázni az ISIS-t. A probléma az, hogy ő nem a terroristákat bombázza, hanem épp a szír elnöknek segít leverni egy polgárháborút, hogy megmaradjon szövetségesének. Úgy mint mondjuk 1956-ban Magyarországon. De ha nem a saját népével történik az egész akkor jól teszi, hogy kiírtja őket. Legszívesebben letörölném magam facebook-ról. Vagy nem is, addig nem kell elmennem. De vissza kéne vonnom a tetszikelésem az összes hírközlő oldalról, mert komolyan hányingerem van amikor felbukkan az üzenőfalamon, hogy ez olyan brutálisan gyilkol, ott 80-an meghaltak. Nem szoktam rákattintani és elolvasni őket, egyszerűen nem érdekel. Miért kéne az agyamat ilyen szörnyűségekkel megtöltenem, és panaszkodni, hogy mivé vált a világ. Az emberiség mindig is ilyen volt. Inkább meghalok tudatlanul, nem olvasva mi történik a világban, minthogy azon aggódjak hátha legközelebb engem robbantanak fel. Nővérem is felbaszta az agyam. Nagyon le akar beszélni arról, hogy én stewardess legyek, merthogy meghalok. Nagyobb lenne az esélye, hogy autóbalesetben halok meg mint repülőbalesetben. Azt is mondta, az a terroristák kedvelt helye. Meg hogy miért mennék vissza Németországba amikor ott ölik az embereket a terroristák. Most azért mondjak le az álmaimról, kerüljem el a plázát meg a fesztiválokat, mert kitudja mi fog történni? Éljem le félelemben az életem? Ez milyen hozzáállás? Hogy lehet egyáltalán úgy élni boldogan, hogy közben ha egy nagyvárosba vagy, ide-oda jár a tekinteted, nehogy valaki leszúrjon? Nem félek, nem fogok félni. Nincs olyan, hogy teljesen biztonságba vagy. Félreismersz egy embert, elrabol, megöl, mit tudom én. Nem lehet kiismerni az összes embert, hogy ő most "jó" vagy "rossz". Lehet naivnak tűnök, de nem fogok féelelmbe élni, nem fogok lemondani az álmaimról csak mert veszélyes foglalkozás.
Visszatérve az emberekre vicces, ahogy szemlélem őket. Tényleg befolyásolja őket minden. A média, a politikusok, a szomszéd, az isteneik. Én soha nem hittem istenben, úgy voltam vele, hogy valaki megírta a Bibliát azt mondta isten létezik meg jézus, továbbadta mindenkinek és puff. 1000 év múlva lehet azt fogják hinni pókember is egy valós génmanipulált személy volt. Miért hisz az ember olyasvalamiben ami nem létezik? Akit senki, soha nem látott? Aki csak egy poros pergamenre volt ráírva? Kell nekik a hit. Valami amiből erőt meríthetnek a nehéz időkben. Én is sírtam már egyszer összekulcsolt ujjakkal és istent kérleltem. Viszont emiatt az istenek miatt, az emberek néha megbolondulnak és háborúkat indítanak meggyilkolva egymást, egy olyan valakiért aki nem is létezik. Miért? Soha nem fogom megérteni a választ, még akkor se ha egy keresztény ember elmondaná nekem az érveit és próbálna meggyőzni. Minden ember abban hisz amiben akar. Vagy amit mondanak neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése