2014. február 17., hétfő

1 éve Németországban, Oh mein Gott!

Hát eljött annak az évfordulója, amikor 16 évesen elhagytam szeretett kis országomat, és elindultam az ismeretlen felé. Azt hiszem az indulás napján már nagyon vártam, hogy elinduljunk. Délután indultunk, a 9 órás út pedig elképesztő hosszú volt. Éjfél után érkeztünk meg, szóval inkább holnap lenne az évfordulója, de 17.-e nekem jobban tetszik. :D Az utána következő két hét volt azt hiszem a legnehezebb/legunalmasabb/legdepressziósabb időszakom. A lelkesedésem 3 nap után aláhagyott. Szorongtam a nekem kis  tömbházi lakásban, megszoktam a tágas tereket, a nagy kertet.... Mivel nem volt még internetem, nem ismertem senkit ezért nem mertem kimenni a lakásból, anyáék pedig dolgoztak, éjjel-nappal Simseztem. Ja meg persze tanultam a vizsgáimra. Ugyanis be akartam fejezni a 10.-ik osztályt, ezért arra a félévre magántanuló lettem. Rajtam volt a nyomás, ráadásul igazi remete lettem 3 hónapig. Szerencsére sikeresen átengedtek mindenből (kémiából 3-mas lettem!!!!). Délutánra nyelvsuliba jártam, borzasztó volt az elején, nem értettem meg senkit (semmit nem segített az az 1 év német otthonról). Júniusba találkoztam anya munkatársának a lányával. Az első benyomásom róla az volt, hogy "úristen anya, én nem akarok ezzel a ribanccal találkozni". :D Aztán mégis találkoztam vele, elmentünk strandra meg stb. Júliusban kijöttek a nagynénémék, az egyik fiú unokatesóm, meg a bátyám. Elmentünk az Europa Park-ba, ami életem egyik legjobb élménye volt!! Elképesztő egy hely, és remélem még egyszer  eljutok oda. Én, nővérem, bátyám és az unokatesóm mentünk be, mert elég drága a belépőjegy (de megéri!!), anyáék pedig addig "átugrottak" Franciaországba :)
   Itt a suli július 31-ig tart (ÉLJEN!!) szóval csak augusztus 2.-án utaztam haza 3 teljes hétre. Pillanatok alatt elszaladt az idő, géphez alig jutottam, hogy csekkoljam a facebook-om (mióta kijöttem nincs net a telómon :() tévét pedig nem is néztem.  Nagyon sokat voltam az édes ki cicámmal, Luca mamával. Semmit nem változott, az alsó kép a korábbi ott még pici baba volt, a felsőn pedig már anyuka :):)
Aztán sjnos vissza kellet jönnöm. Találtunk iskolát, vagyis nem rendes iskola, hanem ilyen előkészítő osztály, szóval csúsztam egy évet, de nem érdekel ha 20 évesen érettségizek le, a lényeg, hogy meglegyen!! Nikivel ugyanoda mentünk. Aztán találkoztunk még 3 magyar csajjal, meg egy magyar fiúval. Később szétszedtek minket csoportokba (én Fruzsival kerültem egy csoportba, Bella meg Delia egy csoportba, Niki egyedül van, Robi pedig rendes osztályba ment, mert már jól tud németül). Fruzsival nagyon jóba lettem, értelmes csaj, vicces meg minden. Nikivel megromlott a kapcsolatom, mert összejött a Robival (fúj) és szépen leszar engem  a mai napig. Novemberben otthon voltam, 3 napot, akkor elmentünk bulizni (jajj de szar volt). Karácsonyt otthon töltöttem. A szünetben meglátogattam a Fruzsit (mindketten Komárom-Esztergom megyében lakunk , igaz 2 órás az út busszal :S) Brigivel voltam, meg Ginával :)Meghallgattam papa meséit, elnézést régi történeteit, olyan cukker ahogy mesél, meg érdekes is. Mamát a répamezőn szemelte ki. Romantikus. :D A legszörnyűbb hír amit kaptam, hogy 1 héttel mielőtt hazamentünk volna Lizike (luca mama lánya) meghalt, mert megmérgezték. Nagyon sokat sírtam utána. Isten nyugosztalja a kis édest :( 
 Januárban ugye megromlott a kapcsolatom Ginával, Fruzsival és Brigivel pedig megerősödött. Február elején csináltam egy boltban 2 hétig Praktikum-ot. A többit meg tudjátok, nagyjából. :) Olyan gyorsan eltelt ez az egy év, hogy észre se vettem. Viszont mivel az elmúlt két évben semmi mondom SEMMI hasznosat nem csináltam, eldöntöttem hogy ideje összekaparnom magam és egy kicsit szavakat tanulni, meg az angolt átismételni, mert hiába voltam 8 évig angol tagozatos, nagyon-nagyon sok mindent elfelejt az ember ha egy évig nem alkalmazza. 
 


 

 




2014. február 16., vasárnap

1 napos szerelem, kifáradva, újabb barátság elromlása, "tavaszi" mozgás

Az 1 napos szerelem története: ...A boltba tébláboltam, igazgattam a cipőket, Oylummal beszélgettem. Aztán nyílt az ajtó, én pedig mint mindig odakaptam a fejem. Mivel viszonylag elég rosszul (nagyon rosszul) látok távolra, csak két alakot láttam, egy nőt meg egy pasit. Persze fel nem venném a szemüvegem isten ments! Aztán amikor közelebb jöttek, a fiú felemelte a fejét, és akkor BUMM. Komolyan mint valami szerelmes regényben. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, mert én azonnal lehajtottam a fejem. Éreztem hogy elvörösödtem. De komolyan én ilyet még nem láttam, hihetetlen. Szőke vállig érő haj, gyönyörű arc, kék szemek. Komolyan mint Brad Pitt a Trójában... Szerintem annyi idős lehetett mint én, szóval 17-18 körüli. Természetesen mindig úgy fordultam, hogy még véletlenül se tudjak újból ránézni. Aztán a nő, (idősebb volt nála, de biztos, hogy nem az anyja volt) vett valamit, én meg pont ott álltam a kasszánál. Vettem a bátorságot és újra felnéztem. A srác rám nézett és halványan elmosolyodott (úristeeen!!!), én meg faarccal bámultam vissza rá. Abban a pillanatban mentek el, még odanyögtek egy tschüss-t aztán már csak a távolodó hátát bámultam. Aztán kilazultak az izmaim és lerogytam a székre. Soha nem történt velem ilyen azelőtt. Utána egész nap rá gondoltam, hogy húú meg ahww. Másnap pedig felkeltem és már el is felejtettem, hogy hogy nézett ki :D Szóval ez az ismeretlen srác volt az 1 napos szerelmem.
Amúgy a Praktikum pénteken végre letelt! Nem kaptam pénzt (grr..)de már nem is érdekelt, csak az, hogy elhúzzak és legközelebb a bolt közelébe sem fogok menni . Rohadtul elfáradtam, egy ideig nem akarok dolgozni. Pénteken anya hazajött, itt is marad a hétvégére. Juppii, finom kaják! Szombaton Fruzsinál aludtam, elképesztő élmény volt mint mindig... Filmet néztünk, persze ő már a felénél bealudtél, ráadásul úgy, hogy félig rajtam feküdt. Éjjel párszor belém könyökölt, vagy éppen megfejelte a fejem, de a legjobb reggel volt az ébresztő valami iszonyat hangosan üvölteni kezdett egy hülye kakas, ráadásul ez a hülye fel se kelt rá, szóbval nekem kellett átmásznom rajta, hogy kikapcsoljam... 
A barátság dolog. Hm. Szóval miután kijöttem Németországba, a külső baráti köröm lepörgött rólam, egyáltalán nem tartom már velük a kapcsolatot. Volt egy lány, Reni akivel nagyon jóba voltam. Amikor szóba került az, hogy én Februárba kijövök Németországba, nem szólt hozzám egy drabig. Nem tudom, besértődött vagy valami... Már akkor tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. Mindegy a lényeg az, hogy miután kijöttem, írt egy üzenetet, hogy letörli magát fb-ről, és csinál egy újat és akkor majd azon bejelöl. Azóta is biztos engem keres :D Róla azóta sem tudok semmit. Az eset óta nem akarok erős barátságokat kötni mert tudom, hogy senki nem marad melletted örökre.
Két barátnőmmel tartom a kapcsolatot, Brigivel szinte napi szinten, azonban Ginával már a heti szint is túlzás... Szilveszter után vettem észre, hogy furin viselkedik velem. Úgy volt hogy mi hármna elmegyünk bulizni, de Gina lebetegedett előtte. Szilveszterre már jobban lett, és bárhogy könyörögtem neki, nem akart jönni. De még magát sajnáltatta, hogy ő most otthon marad. Mindegy Brigivel elmentem Szilveszterezni. Aztán végre egy hete megtörtem nála a jeget, miután folyamatosan nem írt rám, ha én nem írok rá azt se tudtam volna, hogy él vagy hal, az üzeneteink is kb csak annyi volt, hogy "Szia mizu?" "Semmi veled?". Szomorú. Elvileg az a baja, hogy én mostanában jobban kijövök a Brigivel. Utálom!! Mindig is utáltam ha két barátnőm féltékeny egymásra! És én hülye nem tudok olyanokat előkapargatni, akik kedveélnék egymást. Meg figyelmeztetett, hogy ne barátkozzak a Fruzsival mert egy ribanc. Na jó, nem mondta ki, de azt írta, hogy nem "nem jó ember, mert ezt meg azt hallotta róla". Szóval akkor Gina, te is szépen beállhatsz azok közé akik mindent elhisznek. (2+2=5) Amit én gondolok erről az egészről. Szerintem sSzilveszterkor, döntés elé állított, hogy vagy ő vagy a Brigi. Aztán mivel a Brigivel mentem el, ezért kitalálta, hogy én jobban elvagyok a Brigivel. Ráadásul, most, hogy vannak új barátai (eddig csak én voltam) nem törődik velem, eldob mint egy használt zsepit. Én messze vagyok tőle, és amúgyis vannak már barátai, minek vagyok én. pff. :( Megmondtam, hogy mondjon el mindent ami vele történik, mert ez így nem barátság, hogy nem tudok róla semmit!! Azt mondta oké. Vártam 10 napot az utolsó beszélgetésünk óta. Nem írt. Ráírtam. Megkérdeztem mi van vele. Azt mondta SEMMI. Most én erre mit mondjak? Teljesen kizár az életéből, az, hogy nem akarja velem megosztani az életét, ahogy ő mondaná "nem karlak vele traktálni", ez számomra azt jelenti, hogy nem akarja, hogy az élete része legyek. Szóval én mostmár feladom. Nem fogok neki könyörögni. Nem fogok ráírni. Ha érdekli, hogy mi van velem majd ő rám ír. Engem már nem érdekel. Most már nem. Mondtam neki, hogy jövőhéten megyek haza. Kíváncsi vagyok, hogy fel-e fog hívni... :) 
Az utolsó bekezdés pedig a "tavaszi mozgás"-t fogja elmagyarázni.
Mivel úgy döntöttem, hogy én nyárra igenis vékonyabb leszek egy 5 kilóval, elkezdtem dolgozni érte. Nem nagy dolog, utána se néztem neten, a saját módszereim szerint fogom csinálni. 
1. Nem eszek szénhidrátot (vagyis nagyon-nagyon keveset, zsömle, kifli verboten!)
2. Reggel-este 20 felülés. 
3. Hetente 3x elmenni végigfutni a folyópartot (5km)
4. Soksoksoksoksok zöldséget és gyümölcsöt enni
5. Este 6 után mindenféle kaját elzárni
6. TILOS a csoki!!!!! (brühühü)
Nagyon eltökélt vagyok és remélem, hogy le is fogok tudni adni pár kilót nyárra :D Na ennyi lenne ez a bejegyzés. 
P.S.: Holnap lesz pontosan egy éve, hogy kijöttem Németországba!!!!!!!! :)

2014. február 4., kedd

Első "munka" nap

Mivel a Neon összeomlott, ide írok mert már ki kell adnom magamból a dolgokat. A Sacerdotessa blogomat bánom, hogy nem töltöttem át ide teljesen, mert akkor most tovább írhatnám. Istenem mentsd meg a Neont...
Na szóval, tökmindegy. Ugye már Novemberben megmondták, hogy mi Februárban Praktikum-ot fogunk csinálni. Fogalmam sem volt mi az, sosem hallottam még róla. Nem tudom, hogy otthon is van ilyen, én gimnáziumba jártam.  Tehát a lényeg, hogy két hétig dolgoznod kell, vagyis megnézned, hogy az a munka amit szeretnél csinálni, tényleg tetszik-e neked. Hát mivel nekem Stuttgart-ig kellet volna utaznom, mert ott van a legközelebbi repülőtér, inkább lemondtam a tervemről. Aztán eszembe jutott, hogy én óvónő is akarok lenni, de arról meg a atnárok beszéltek le, merthogy oda nem vesznek el. Anyád. Szóval két hétig kerestem egy kurva Praktikum helyet, de senkinek nem kellettem. Voltam utazási irodában, hotelekben, ruhaüzletekben.  Amit bazdmeg azért nem értek, mert most mi a fasz bajuk lehet attól, hogy én mint egy hülyegyerek mindent megcsinál helyettük, kinyalja a seggüket. Elnézést a csúnya szavakért. Aztán eljött Február 3.-a, amikor már dolgoznom kellet volna. Én meg ott álltam Praktikum hely nélkül. A tanár aztán segített talált nekem egy hotelt, öt kilométerre tőlünk. Hű. Mondom, jólvan én oda nem megyek (persze a tanár előtt helyeslően bólogattam, hogy hogyne tökéletes lesz). Felkaptam a cókmókom és újra nyakamba vettem a várost. A sétálóutcán voltam, bementem egy üzletbe, de a nő azt mondta, h nem nincs szüksége rám. Anyád. Ezután lementem oda ahol a Fruzsi dolgozik, mert meguntam a  keresést. Fruzsi főnökének elpanaszoltam, hogy még nincs sehol helyem pedig mától már dolgoznom kéne. Felírt egy címet, hogy menjek oda, mondtam, hogy már voltam itt, d elküldtek. Erre mondta, hogy vigyem magammal a Fruzsit, akkor fel fog venni. Hát visszamentünk abba a ruhaüzletbe, a csaj egyből felvett, ugyanis kiderült, hogy az a bolt is a Fruzsi főnöké-é.. Szóval végre lett Praktikum helyem. Ma voltam először. Hát, 20 perccel elöbb értem oda, szóval ott álltam a bolt elött mint valami hülye. A csaj amúgy nagyon kedves, iraki de már itt született Németországban. Tényleg tök aranyos volt, mindig mondta, hogy nyugodtan menjek szünetre, adott munkát is megmutatta mit hogy kell csinálni. Amúgy nagyon unalmas volt, majdnem elaludtam, a zene ami ment a z jó volt, de a  nap végére majdnem felkaptam egy cipőt és a tévéhez dobtam, mer tmindig ugyanazokat a  számokat ismételgette. Pedig szeretem Eminem-et. Holnap meg be kell vinnem a suliba az igazolást, hogy dolgozom, ráadásul a nyelvsulimba is el kell mennem, mert ezek a hülyék ott bénáztak és nem tudják kiküldeni a levelet, hogy most meg van vagy nincs a B2-es német vizsgám. Istenem, borzalom... Ja és még írjak meg egy rohadt levelet, hogy én február végén haza akarok menni egy hétre, és engedjék meg. Szóval kellőképpen ideges vagyok. Nem tudom, hogy fogom kibírni ezt a két hetet...