Hát eljött annak az évfordulója, amikor 16 évesen elhagytam szeretett kis országomat, és elindultam az ismeretlen felé. Azt hiszem az indulás napján már nagyon vártam, hogy elinduljunk. Délután indultunk, a 9 órás út pedig elképesztő hosszú volt. Éjfél után érkeztünk meg, szóval inkább holnap lenne az évfordulója, de 17.-e nekem jobban tetszik. :D Az utána következő két hét volt azt hiszem a legnehezebb/legunalmasabb/legdepressziósabb időszakom. A lelkesedésem 3 nap után aláhagyott. Szorongtam a nekem kis tömbházi lakásban, megszoktam a tágas tereket, a nagy kertet.... Mivel nem volt még internetem, nem ismertem senkit ezért nem mertem kimenni a lakásból, anyáék pedig dolgoztak, éjjel-nappal Simseztem. Ja meg persze tanultam a vizsgáimra. Ugyanis be akartam fejezni a 10.-ik osztályt, ezért arra a félévre magántanuló lettem. Rajtam volt a nyomás, ráadásul igazi remete lettem 3 hónapig. Szerencsére sikeresen átengedtek mindenből (kémiából 3-mas lettem!!!!). Délutánra nyelvsuliba jártam, borzasztó volt az elején, nem értettem meg senkit (semmit nem segített az az 1 év német otthonról). Júniusba találkoztam anya munkatársának a lányával. Az első benyomásom róla az volt, hogy "úristen anya, én nem akarok ezzel a ribanccal találkozni". :D Aztán mégis találkoztam vele, elmentünk strandra meg stb. Júliusban kijöttek a nagynénémék, az egyik fiú unokatesóm, meg a bátyám. Elmentünk az Europa Park-ba, ami életem egyik legjobb élménye volt!! Elképesztő egy hely, és remélem még egyszer eljutok oda. Én, nővérem, bátyám és az unokatesóm mentünk be, mert elég drága a belépőjegy (de megéri!!), anyáék pedig addig "átugrottak" Franciaországba :)
Itt a suli július 31-ig tart (ÉLJEN!!) szóval csak augusztus 2.-án utaztam haza 3 teljes hétre. Pillanatok alatt elszaladt az idő, géphez alig jutottam, hogy csekkoljam a facebook-om (mióta kijöttem nincs net a telómon :() tévét pedig nem is néztem. Nagyon sokat voltam az édes ki cicámmal, Luca mamával. Semmit nem változott, az alsó kép a korábbi ott még pici baba volt, a felsőn pedig már anyuka :):)
Aztán sjnos vissza kellet jönnöm. Találtunk iskolát, vagyis nem rendes iskola, hanem ilyen előkészítő osztály, szóval csúsztam egy évet, de nem érdekel ha 20 évesen érettségizek le, a lényeg, hogy meglegyen!! Nikivel ugyanoda mentünk. Aztán találkoztunk még 3 magyar csajjal, meg egy magyar fiúval. Később szétszedtek minket csoportokba (én Fruzsival kerültem egy csoportba, Bella meg Delia egy csoportba, Niki egyedül van, Robi pedig rendes osztályba ment, mert már jól tud németül). Fruzsival nagyon jóba lettem, értelmes csaj, vicces meg minden. Nikivel megromlott a kapcsolatom, mert összejött a Robival (fúj) és szépen leszar engem a mai napig. Novemberben otthon voltam, 3 napot, akkor elmentünk bulizni (jajj de szar volt). Karácsonyt otthon töltöttem. A szünetben meglátogattam a Fruzsit (mindketten Komárom-Esztergom megyében lakunk , igaz 2 órás az út busszal :S) Brigivel voltam, meg Ginával :)Meghallgattam papa meséit, elnézést régi történeteit, olyan cukker ahogy mesél, meg érdekes is. Mamát a répamezőn szemelte ki. Romantikus. :D A legszörnyűbb hír amit kaptam, hogy 1 héttel mielőtt hazamentünk volna Lizike (luca mama lánya) meghalt, mert megmérgezték. Nagyon sokat sírtam utána. Isten nyugosztalja a kis édest :(
Januárban ugye megromlott a kapcsolatom Ginával, Fruzsival és Brigivel pedig megerősödött. Február elején csináltam egy boltban 2 hétig Praktikum-ot. A többit meg tudjátok, nagyjából. :) Olyan gyorsan eltelt ez az egy év, hogy észre se vettem. Viszont mivel az elmúlt két évben semmi mondom SEMMI hasznosat nem csináltam, eldöntöttem hogy ideje összekaparnom magam és egy kicsit szavakat tanulni, meg az angolt átismételni, mert hiába voltam 8 évig angol tagozatos, nagyon-nagyon sok mindent elfelejt az ember ha egy évig nem alkalmazza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése