Nyári tervek

Annyira várom már a tavaszt, nyarat, de közben meg rettegek is tőle. Ha minden jól alakul akkor Március 21.-én indulunk el haza és soha többé nem jövünk vissza. Mármint ebbe a lakásba, mert anya megkapta az állást, így költözünk Regensburg-ba. Ápilisban év végi vizsgáim lesznek és ha az nem sikerül akkor nem tudok érettségizni, úgyhogy nagyon félek, mert a matekkal mindig is gondjaim voltak, ha csak rágondolok elkap a sírógörcs! Viszont nagyon várom már az áprilist mert akkor végre folytatódik a Trónok Harca és mint könyvolvasó csak halovány sejtelmeim vannak, hogy mik fognak történni. Májusban érettségi, Júniusban meg szóbeli. Izgulok meg félek az egésztől, de alig várom, hogy végre túl legyek rajta. A célom persze nem az, hogy épphogy átcsusszanjak a vizsgán, hanem valami eredményt is szeretnék, matekból is inkább örülnék egy hármasnak mint kettesnek. 

Természetesen vannak "nagy" terveim is a nyárra. Brigivel és a régi osztálytársaimmal már megbeszéltük, hogy egyszer felmegyünk Pestre bulizni. Nem érdekel a pénz, amíg a bakancslistámon lévő kisebb-nagyobb dolgokat kihúzhatom. :) Március végén be volt tervezve egy ausztriai síelés, de mégse megyek. Balatonra nem tudom kivel és mikor megyek le, de lemegyek, a Balaton nem maradhat ki a nyaralásomból. Mivel most nem csak egy hónap nyári szünetem lesz, hanem konkrétan áprilistól én otthon leszek, egészen szeptember elejéig ezért rengeteg időm lesz. Félek, hogy erre az 5 hónapra nem lesz elég az itt összegyűjtött zsebpénzem :D Remélem Győrbe is eljutok, mivel Januárba úgy volt, hogy találkozok azzal a csajjal akit még Neon blogzónán  ismertem meg kb. 3 éve! :) A találkozó nem jött össze, de talán majd most. Emellett tervezem, hogy eljárok majd kondiba is. Itt nem messze van tőlünk egy konditerem, de én nem szeretnék egyedül elmenni, otthon meg az összes barátom jár kondizni, így nekem is több lenne a motivációm. Amúgy addig itthon tornázok, csinálom a 30 napos kihívást, amiből már letelt két hét, mellette plusz has és fenékre fókuszáló videók. Mellette diétázom is. Vagyis úgy ahogy sikerül :D 

A legjobb dolgokat viszont még nem mondtam. Júniusban még nem 100%, de valószínűleg megyek a VOLT-ra a barátaimmal. Én jobban preferálom idén a Sound-ot, az előadók miatt, de a többiek inkább mennének VOLT-ra, ezért nem vitatkozom. Először csak csajos fesztivál akart lenni, mivel a fiúk tavaly voltak Sound-on, de a fiúk is jönni akarnak, nekünk meg oly mindegy. :D Nagyobb társaság, nagyobb móka. Nem akarunk sátrazni, viszont a hotelek és apartman-ek már teljesen beteltek, ezért a legtöbb szívás a helykereséssel lesz.
A másik pedig, Timi rám írt, hogy
"Nem tudom megkérdezett-e téged a bátyád, de ha nem akkor megkérdezlek én. Nem akarsz eljönni velünk nyaralni? Vir szigetére Horvátországba?"

Annyira megörültem! Érdekes, mert az összes szomszédos országban voltam már, kivéve Ukrajnát és Horvátországot! Majdnem egyből rávágtam, hogy igen, persze minden álmom! Végül inkább először megkérdeztem mikor és kik mennének. Nővérem és barátján kívül még ketten nem jönnének, ami nem is zavar, mármint sajnálom, hogy nővéremék nem jönnek, de a másik két tag amúgy se a szívem csücske :D Meg azért is elhúztam a szám, amikor megtudtam, hogy augusztus végén mennének, nekem meg az volt a tervem, hogy kimegyek Angliába dolgozni. De még meglátjuk mit hoz a jövő, mondtam neki, hogy vegyen engem számításba, de csak áprilisba tudom biztosra mondani, hogy tudok-e menni.

3 éve folyamatosan azt mondogatom, hogy ez lesz életem legjobb nyara és a három év alatt mindig jobb és jobb lett. Szóval valószínűleg ez a nyaram is überelni fogja az előzőt! Nyár, gyere már!!

Család

Hálásnak érzem magam a családom miatt. 

Nagyon sok ismerősöm van akik nem tartják a kapcsolatot a nagybátyjaikkal, unokatestvéreikkel stb. Sőt nagyon sokan vannak olyanok, akik nem ismerik az apjukat, esetleg elvesztették mindkét szüleiket. Ez annyira elszomorít, és ha csak rá gondolok hihetetlenül szerencsésnek érzem magam.

 Mi amikor még otthon éltünk (és főleg amikor kicsi voltam) rengetegszer tartottunk családi összejöveteleket. Amikor mindenki ott volt, unokatesó, nagynénik, nagybácsik, papáék... Apáék négyen vannak testvérek, plusz még azoknak a gyerekei (vagyis mi, az unokák :D). A lényeg, hogy voltunk elegen. De sajnos ez régen volt.

Az unokatestvéreimmel, testvérként nőttünk fel, folyton együtt voltunk, igaz kb. 10 km-re laktunk egymástól. A távolság viszont nem  számított, mi a falu végén lakunk, ahonnan vezet egy földesút a településre (nagyon picike falu) így mindig ki tudtunk bicózni nyáron, ha anyáék nem tudtak minket kivinni. Rengeteget aludtam mamáéknál, a nap további részét pedig a "kiserdőben" töltöttük. Ott felépítettük a mi városunkat :) Fehér vastag madzagból kerítést csináltunk, hintaágyat, székeket és ott játszottunk egész nap, sötétedésnél mamám jött le értünk, aki utálta, ha ott játszottunk. De nem tudott megállítani minket, mi öten alkottuk a két kezünkkel. Végül is mamám mindig paranoiás volt. "Ne bicózz mert elesel!" , "Ne menjetek az erdőben, mert belétek megy a kullancs!" "Ne ugráljatok a szénatárolóban,  mert ott lehet veszett róka is és megharap titeket!". :D Nem mondanám, hogy szófogadó gyerekek voltunk. Ma meg már nem is beszélek velük, nem tudom mit csinálnak. Nem az, hogy eltávolodtunk egymástól én még mindig ugyanolyan mosollyal az arcomon üdvözlöm őket és nagyon örülök ha találkozunk. Egyszerűen már elmúlt a gyerekkor, mindenkinek megvan a saját gondja/baja.

Kiskoromban amikor még én voltam a legkisebb unoka, úgy éreztem engem szeretnek a legjobban. :D Sosem voltam az a bújós, félénk gyerek, inkább a mosolygós, szaladgálós, aki egymagában is eltáncol. Nagynénéméknélis rengeteget aludtam, elkísértem őket mindenhova, mindegy, hogy most ott laktak mellettünk vagy 30 km-re távolabb.

Az egyik legjobb és legemlékezetesebb nyaralásom az olaszországi, amikor az unokatesómékkal mentünk. De voltunk egy másik unokatesómnál is, aki akkor Nyíregyházára költözött, az ország másik végére, és tényleg nagyon király volt, a cseppkőbarlang, Tokaj, Hajdúszoboszló, az állatkert (ahol VIP helyünk volt a fókashow-nál, mivel ismerték ott az egyik csajt. Csak egy derékig érő üvegfal választott el minket, nagyon közel voltak, ráadásul még puszit is kaptunk a fókáktól!)

Életem első esküvőjén, nem ismertem azokat akik összeházasodtak. A mamám unokatestvérének a fia házasodott, akihez nekem elég gyengécske közöm volt már, de mégis meghívtak minket! Eszméletlen volt, több mint 100 ember volt ott, hatalmas teremben voltunk, a templomhoz lovaskocsival mentünk. Na mindegy, a lényeg, hogy tök mindegy milyen messze vagy milyen távoli rokon, de a mi családunk nagyon összetart.

Az utolsó kép/videó amikor mindenki ott volt, az az én ballagásomkor készült, még 2011-ben. Azóta mi kiköltöztünk Németországba. Már nem járunk úgy össze, kivéve szülinapokkor, de akkor se a teljes család. Ezt tényleg sajnálom, és azóta minden lehetőséget megragadok, hogy találkozzak velük. Persze gyakran hívnak ebédelni, vagy hogy segítsünk nekik. Mivel nagyszüleimnek romlott az egészségi állapota, főleg a papámé, azóta nagyon félek, hogy elveszítem őket, főleg ha már régóta nem utaztam haza.

Nagyon-nagyon remélem, hogy amikor én családot alapítok ugyanilyen kellemes lesz és jól fogjuk egymás társaságát élvezni 

The Walking Dead challange

1.) Favourite male character? Why? 

nagyon sokan odavannak Daryl-ért (én is), de nálam soha nem fogja tudni túlszárnyalni Rick-et. Már a legelső epizódtól a kedvenc karakterem, folyamatosan látjuk, hogy változik a karaktere. Ha ő meghalna kb. annyira sírnék mint a GoT-ból a Red Wedding-en....Van egy nagyon jó gif összeállítás. Akkor még nem értette Shane-t, lassan viszont egy hajszál választja el, hogy ne legyen ugyanolyan. 

2.) Favourite female character? Why? 

Nem igazán van. Beth-et szerettem.

3.) Lori/Shane or Lori/Rick?

Mind a kettőt imádom, ezért egyikőjüket sem tudnám azzal a nővel elképzelni.

4.) What survivor would you be 100% okay with if they were killed next episode? 

Carol. Mindenki ámulgat, hogy milyen badass stb., én meg mikor meglátom, legszívesebben kikapcsolnám az egészet.  

5.) On a scale of 1-10 how scary do you think the show is? 

5 :D nem azért nézem mert ijesztő arra ott van az Ahs. már kiskorom óta imádom a zombis filmeket.

6.) Has there been any specific walker that scared you the most? Why?

Még a második évadban amikor kiderül, hogy a pajtában járkálók vannak, és azzal kezdődik a rész, hogy Shane benéz a pajtába és hirtelen ott egy zombi. Akkor ott arra nem voltam felkészülve, kiugrottam az ágyból ahogy illik :D Ami konkrétan hányingerrel töltött el, az most a hatodik évadban, amikor Maggie lemegy az alagútba és ott vannak ilyen már teljesen szétbomlott zombik, Maggie meg ott turkál bennük. Blah

.

7.) If you were bit a walker, what would you do?
Megvárnám amíg teljesen át nem alakulnék. Képtelen lennék megölni magam ha egyedül lennék, a társaim meg amúgy is megölnének akkor. Biztos hogy üvöltenék, bőgnék, hogy nem akarok meghalni, még egy ilyen világban is ragaszkodnék az élethez.

8.) If you could have one person on the show as your partner during the zombie apocalypse, who would it be and why?

Először rávágtam volna, hogy Rick, de aztán átgondoltam a dolgokat. Nehéz kérdés. Mivel én elég lágy szívű vagyok és érzelmes, képtelen lennék embereket nem befogadni közénk, hiába vághatná el a torkom az éjjel. Biztos, hogy sok dologban nem értenék egyet se Rick-kel, se Daryl-el. Glenn kizárva, nőket meg nem választanék. Talán Michonne vagy Rick. Nem tudok dönteni.

9.) What’s your contingency plan in case of a zombie apocalypse?

Nem volt még időm ilyenen gondolkodni. :D az biztos, hogy elhagynám a városokat és keresnék magamnak egy csapatot.

10.) What Walker kill scene has been the best? Why?

Amikor Lori meghal, Rick meg elkezdi lemészárolni ott a zombikat. Szerintem nagyon ütős volt.

11.) Favourite scene? Why?

Amikor Shane leborotválja a fejét és közben flashback-ben megtudjuk, hogy mi történt az iskolánál. 10/10

12.)  Charachter you wish didin't die?
Beth. Én már az elejétől kedveltem, igaz nem sokat szerepelt. De megfogott az énekhangja, a szép haja és a karakteres arca. Mire több időt töltött volna a képernyőn, megölik. Annyira dühös voltam.

13.) How long would you think you could survive in similar situations?

Ki tudja. Ragaszkodok az élethez, az emberekhez, tudok alkalmazkodni szituációkhoz, a túlélésért bármit. Lehet sokáig kihúznám , de lehet ez lenne a vesztem.

14.) In the event of a zombie apocalypse would you take on the role as a leader like Rick or be more of a follower?

Tökéletes követő lennék. Nem tudnék feszült szituációban döntéseket hozni.

15.) The scene that was the most unexpected to happen?

Amikor Lizzie megöli a húgát. Komolyan? Kb. úgy néztem, mint Tyresse meg Carol.

16.) Pick a weapon .. Hand gun or bow and arrow?

A fegyver jó, de a töltények nem végtelenek. Ezért inkább az íj, nyíl párost választom.

17.) The most emotional scene?

Beth halála. Sajnos nem sokkolt le annyira mint kellett volna, mivel láttam a hivatalos fb oldalukon amint kitettek egy képet RIP Beth felirattal. Jól elcseszték és rettentő dühös voltam. Az egész epizód alatt, úgy voltam vele hogy "ne, légyszi, ne legyen igaz". De amúgy nagyon érzelmesre sikeredett az egész. Ahogy mutatták a szereplők arcát, miután lelőtték Beth-et, ahogy Daryl kiviszi, Maggie.... Visítottam mint az újévi kismalac.

18.) Favourite season?

Most a hatodik évad is nagyon de nagyon tetszik, de nekem a negyedik évad a kedvencem.

19.) If there was anyone in the group who you would like to see a zombie, who would it be?

Gabriel vagy hogy hívják a fekete papot.

20.) Least fave female charater? Why?

Már mondtam, Carol.

21.) Least fave male character? Why?

Glenn. Igaz már a kezdetektől velünk van, de nekem valahogy ezidáig nem sikerült megkedvelnem.

22.)  Favourite episode?

Talán az 1. évad 2. része :)

23.) Would you get bit by a walker in order to save someone you loved and cared about?

Nem tudom. Valószínűleg igen. Vagy nem tudom. Még így képzeletben sem tudok dönteni. Legyen neki vagy nekem könnyebb? Ha én meghalok, akkor a terhet neki kell cipelnie, neki kell ezzel tovább élnie. Ha ő, akkor fordított eset.

24.)  Favourite voice actor?

Shane, imádtam a hangját.

25.) Something you want to happen.

Lehet bennem van egy kis trónok harca feeling, de azt akarom, hogy megritkítsák kicsit a belső kört. Mármint Rick csapatából.

26.) Under what circumstance would you not kill a walker?

Mindenképp megölném, mert tudnám, hogy már nem élő ember, hiába a szerelmem, anyám, barátom.

27.)  A scene that left you speechless?

Beth halála. Amikor Carlt majdnem megerőszakolták. Először nem is vágtam le a helyzetet, csak amikor anyával másodjára néztem (most már nem nézi velem, mert szerinte gusztustalanok a zombik :() és ő mondta, hogy most meg akarják erőszakolni Carlt? Én meg így, baszki tényleg, és akkor jött, hogy Rick kiharapott egy darabot a csávó nyakából. Csak néztem mint hal a tescos szatyorban. 

Kirándulás, kétségbeesés, jövőtervezés

Elég régóta nem jelentkeztem, lassan egy hónapja, de sosem voltam abban a hangulatban, hogy nekiálljak írni. Lett volna mit, de folyton stresszeltem, hogy nem kéne, másra is fordíthatnám azt az időt, amíg én itt elszötymögök a blog felett. De persze, az oldalak üresek maradtak, és én mégse csináltam semmi hasznosat. Most is nagyon őrlődök, hogy inkább nekiállok sorozatot nézni, elalvás előtt. A bejegyzést már napokkal ezelőtt elkezdtem, de eddig sohasem fejeződött be.
A kirándulás lassan három hete volt. Ugye 2 havonta van összegyűlnek azok az emberek akik szociális munkában vannak és FSJ évet csinálnak. Mondhatjuk akár továbbképzésnek is, bár semmi köze hozzá. :D Most három lehetőség közül lehetett választani; film készítés, kreatív foglalkozások vagy hip-hop tánc. Az utóbbi mellett döntöttem, már csak azért is mert a másik kettő helyileg elég messze volt tőlem és nehezen jutottam volna el oda. A táncolás helyszíne 150 km-re volt arrébb, ezért ott éjszakáztunk 5 napot. Jól indult mert majdnem lekéstem reggel a buszt, az átszállásnál is egy hajszál hiányzott hogy a busz elmenjen nélkülünk, de időben odaértünk Calw-ba. Ott találkoztunk a többiekkel is. Még két átszállással Stuttgartba is voltunk. Ott volt a rendes találkozó, voltak olyanok is akiket nem ismertem mert nem egy körzetbe tartoztunk. Pontosan 6x szálltam át, hogy végre elérhessem az úti célom. Ráadásul mivel akkor esett le a hatalmas hó, ezért nem bőröndöt vittem hanem utazótáskát. Leszakadt a vállam, de még mindig jobban megérte, mert láttam a többieket szenvedni a nagy hóban, miközben a szállás felé mentünk. Négyen kerültünk egy szobába, igaz Elif-el megbeszéltük, hogy legközelebb csak ketten leszünk. Nem a többiek zavartak minket, de mégis nehezebb volt négy lányra egy fürdőt beosztani. Elif-nek kell bő egy óra mire kisminkeli magát, nekem meg elég tíz perc. Sajnos nem lesz legközelebb... De ezt majd később!

A program a következő volt minden nap: reggel 8-tól reggeli, 9-től 11:30-ig hip-hop tánc, utána ebéd plusz egy másfél óra pihi, aztán délutáni programok amiket mi találtunk ki. A tánc nagyon tetszett, élveztem, bár a 2,5 órát kicsit soknak tartottam, mert a végén már semmi kedvem nem volt csinálni, főleg a hét vége fele nem. Az étkezések finomak voltak, reggel-este svédasztal, délben pedig finom ételeket főztek. Az utána lévő pihiben általában kidőltünk és aludtunk egyet. Tök rossz volt az utána való hét mert, délutánra mindig tök jól elálmosodtam. A délutáni programokat mint mondtam, mi találtuk ki. Ezt nagyon jó ötletnek találtam, mert így legalább nem kényszerítettek rá valami hülyeségre, amihez senkinek semmi kedve nem lett volna. Volt filmnézés, foci, röpi, kvízjáték, jóga, beszámolók stb.
A társaság jól összeszokott a végére. Pénteken mentünk haza, a legnagyobb tömegben, az út Stuttgartól volt élvezetes, amikor egy másfél órás utat végigálltam, ráadásul pont az ajtóban, a nagy táskámmal így folyton mozognom kellett ide-oda, hogy az emberek elférjenek tőlem. Összességében jól telt a hetem, remek élmény volt új embereket megismerni.

Ami mostanában kiakaszt és folyton ezen pörög az agyam, hogy mi a fenét kezdjek magammal.

Az volt a terv, hogy óvónőnek megyek tanulni, hogy legyen egy szakmám, aztán elmegyek stewardessnek. Amikor ott voltunk a kiránduláson, beszéltem egy idős hölggyel. Rájöttem, hogy minek kezdjem a B tervvel ha az A-t akarom igazán? Hülyeség, hogy majd ha 30 évesen családom lesz akkor elmegyek óvónőnek. Lehet, hogy nem 30 évesen lesz családom, hanem akár 23 vagy 36 évesen. Nem lehet előre megmondani, mikor toppan be az életembe a szerelem. Ki akarok lépni a komfort zónámból, nem akarom később megbánni a halálos ágyamon, hogy nem tettem meg. Szóval beszéltem anyával, hogy nem megyek el semelyik megbeszélésre (mert előtte már elküldtem a jelentkezéseim különböző iskolákba). Meglepetésemre elég jól fogadta, igaz hetekkel az eset után azért még próbálgat gyömöszölni, hogy biztos nem akarok-e óvónőnek tanulni. Biztos. A héten mondom fel a szerződésem és alig várom, hogy vége legyen. Egyre nehezebben bírom, lehet csak azért mert tudom, hogy hamarosan vége. Tudjátok amikor rohansz hazafelé, mert majd' bepisilsz, de igazán már a kapuban kell, mert tudod, hogy mindjárt odaérsz. Na mindegy. 

Végül, most hogy feladtam az egyik lehetőséget, nem hogy kevesebb lett volna, hanem több lett belőle. Nagyon megszeretném már próbálni a stewardess dolgot, de ki nem hagynám az egyetemet sem. Mindenki azt mondja, életed legjobb időszaka. Szóval szívesen elmennék turizmust is tanulni. Persze, ha meglesz idén az érettségim. De annyira elmennék önkénteskedni. Beszéltem egy csajjal, aki először Indiába akart kimenni, de lebeszélték róla, mert veszélyes, és így elment a Fiji szigetekre. Ott egy szegény gyerekeknek fenntartott óvodában-iskolában voltak. Igaz, mondta, hogy néha borzasztó volt, pl. amikor egy mosdó volt 50 emberre, a bogarak. De én szívesebben utaznék így el minthogy, több millió forintot kidobjak egy luxusnyaralásra. Sokkal gazdagabb élményekkel térnék vissza, a világról különböző embereket ismernék meg. Mindig is csábított az egész, de egyedül nem mernék belevágni. 

Közben szeretnék két hónapra vagy akár csak egy kis időre kimenni Angliába dolgozni. Nem vonz az ország, persze biztos gyönyörű, de öngyilkos lennék az ottani idő miatt, kimondhatatlanul utálom az esőt. Nem is a pénz miatt mennék ki. A nyelvet szeretném kicsit feljebb fejleszteni, mert hiába jártam én világéletemben emelt angolra, egyszerűen képtelen vagyok valakivel kommunikálni szemtől-szemben. Magántanár csak felesleges pénzkidobás lenne, én pedig már megtanultam, hogy egy nyelvet csak akkor lehet igazán megtanulni, ha az adott országban vagy. 

Közben rájöttem arra is, hogy így vagy úgy el fogok költözni anyáéktól. Eddig csak kinevettem anyát, hogy nem akar elengedni, könyörög hogy maradjak velük. Azt hittem anya fél, hogy elveszít, de rájöttem, hogy az aki igazán megijedt saját magam vagyok. Egyedül egy idegen nagy városban. Minden barátom, családtagom messze tőlem. Nem tudok főzni, mindig csak halasztom a dolgaim, kicsit még szégyenlős vagyok, ha idegen embereket kell megszólítanom. Félek a változástól, legszívesebben lefeküdnék az ágyamba sírva és csak sodródnék az árral. Főleg lassan itt az érettségi az is stresszel, meg az is hogy mihez kezdjek az életemmel.  De ez nem lehet. Nem lehetek olyan ember akinek a mindennapjait a számítógép és a televízió foglalja le. Képtelen lennék úgy élni és nem gyűlölni magam. Ezért felemelem a fejem és akár egyedül, akár valakivel az oldalam mellett, de nem fogok ezekről a dolgokról lemondani. Nem én.