Elegem van! Utálom, utálom, utálom, utálom!!!! Ráadásul a kedvencem, ahogy a testem felkészít a mikulásra. Először jön a fájdalom. Van amikor csak picit fáj, de van amikor fel se tudok kelni az ágyból. Ez a legrosszabb időszak. Aztán egy hét szünet, mintha misem történt volna, majd levezetésként jön a hirtelen nagy étvágyam és a "senki ne szóljon hozzám" hangulat.
Ezért is ettem ma meg egy csomag szotyit és egy tábla csokit, csak úgy nasiként. Anyának úgy kellett kihúznia a szekrényből ahol az édességeket tartjuk. És talán emiatt nem is nevettem, amikor ebéd közben apa kérdezte, hogy kell-e az agya (kakaspöri enyém az agya és a golyói :DDD fúj így leírva undi, de amúgy finom) én meg nyújtottam a kezem. Agy helyett egy szemgolyót gurítgathattam a tenyeremben. Ilyenkor általában fújj-olok egy sort visszadobom apának és eszek tovább. Általában... Most sikítva felpattantam a helyemről és hisztérikusan elmentem kezet mosni, miközben mondtam a magamét apának. Majdnem sírtam is. Haha, Fruzsi mondta is, hogy legszívesebben pofán vágott volna, olyan elviselhetetlen voltam. Visszavágtam azzal, hogy ő is ilyen amikor megjön neki, de én legalább toleráns vagyok mert akkor nem szólok hozzá. Ő meg egész nap beszélt és beszélt hozzám és igaz, hogy nem figyeltem rá, de akkor is kibaszott zavaró volt. :D Holnap suliban pedig kezdődhet a játszma, hogy "Hé figyelj már! Nem vagyok olyan?"Ilyenkor arra célzunk, hogy nincs-e egy vérpacsni a nadrágom hátsóján. Ilyenkor mindig egymás seggét bámuljuk. Hjajj. :D Most lefekszek és meghalok. Ez a kép most nagyon jellemez engem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése