Nemrég találtam rá erre a blogra. Egy különös lány élete, aki veszi a bátorságot és szembenéz a nagyvilággal. Igen, én is mindig ilyen életre vágytam. Körbeutazni a földet, de nem drága pénzért, luxus szállodákban eltöltve. Egy hátizsák, egy remek túracipő, és ennél boldogabb már nem is lehet az ember. Fantasztikusan fejezi ki magát, teljesen bele tudtam magam képzelni az adott szituációkba. Sok ember hangoztatja, hogy ő bizony azért nem tud elutazni nyaralni mert nincs rá pénze. Pedig annyira tévednek! Ha nincs nagy igényed, ha szívesen couchsufing-elnél idegen embereknél, akkor konkrétan a legolcsóbb repülőjegyre kell pénz, meg ételre. Minek a tömegközlekedés, amikor van két lábad? :) Ahogy Dóri is leírta, a legnehezebb az elindulás, eldönteni azt, hogy én most elmegyek. Ezzel én mindig is bajban voltam, mindig féltem az új dolgoktól, új emberektől. A legnagyobb tisztelem Dórié aki ráadásul egyedül vágott neki az egésznek!
Annyi ember van aki ott hal meg ahol született, az 50 km-nél nem utazott távolabb. Ilyenek mondjuk a mamámék. De mindig is boldogok voltak. Mindenki máshogy éli meg az életet. Én kalandokkal, utazásokkal rengeteg élménnyel a hátam mögött akarok meghalni. És igaz, nincs a közelembe olyan aki belevágna ebbe az őrültségbe velem, sőt még én se tudnék holnap mindent összeszedni hogy na akkor elindultam, császtok. Le kell tennem még az érettségit. Sok embert gátol a jövő gondolata, hogy fog megélni stb. De ha ellátogat azokba az országokba ahol (Dórit idézve) nincs viszonyítás, mert az ott élő emberek nem tudják, hogy van ennél jobb, mégis a legboldogabb emberek a világon. Ennyi.
Dóri feltett hasznos oldalakat, és eldöntöttem. Elmegyek önkénteskedni. Ingyen mehetek egy országba, megismerni a kultúrájukat, az embereket, az életfelfogásukat, a helyzetüket? Hogy találhatnék ennél jobb lehetőséget. Hajrá emberek, ne hagyjátok, hogy a félelmeitek megakadályozzanak az álmaitok elérésében! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése