2015. december 13., vasárnap

Hungary vs. Germany

Már egy ideje gyűjtögetem itt a dolgokat, összehasonlítom a két országot. Vagyis az embereket. Fuu, ez most nem ide tartozik, de olyan jó dolog történt velem egy hete, csak azt majd külön bejegyzésben írom le, mert még mindig nem hiszem el :D
Kedvesség, hangulat, a dolgokhoz hozzáállás:
A németek nagyon tudnak bulizni. Rengetek az utcazenész amitől én mindig jobb kedvre derülök, ezért általában adni is szoktam nekik egy kis jutalmat. Minden hétvégén (bár most télen már nem), az Enz folyó partjánál mindig volt egy nagy színpad ahol énekeltek, ilyen mulatós, vidám számokat. Rengeteg ember szokott akkor ott lenni. Itt Bad Wildbadban is az öregek folyamatosan kint ülnek a kávézókban, sétálnak, élvezik az életet. :) Ezenkívül a németek kedvesek. Itt nincs az, hogy az időseknek vagy a terhes kismamáknak állniuk kell a buszon, itt szinte megszokott, hogy azonnal felpattannak az emberek, hogy átadják a helyüket. Kávézókban, boltokban, hivatalos helyeken, mindig mosolyognak, egy kis beszélgetésbe elegyednek az emberrel, és mindig úgy köszönnek el, hogy további szép napot vagy szép hétvégét. Mindig mindent megköszönnek és bocsánatot kérnek. Ha belemegyek valakibe az utcán és még ha nem is az ő hibája volt akkor is bocsánatot kér.
A magyarok szerintem ugyanúgy tudnának bulizni mint a németek ha nem lenne annyi gond az életükben. A folyamatos stressz, a munka a pénz miatt és a többi... Én szeretek a magyar emberekkel bulizni, mert tényleg sokkal jobban tudják mi a helyzet mint a németek :D Itt sajnos azt már nem mondhatom el, hogy a magyarok kedvesek lennének. Nem állnak fel a buszon, beszólogatnak, szemtelenek. A boltokban ráadásul az egyetlen aki nekem köszönni szokott az a biztonsági őr :D meg olyan szomorú látni a fejükön, hogy szívesebben lennének máshol mert utálják a munkájukat. Annyi pénzért meg is értem...
Segítőkészség, ítélkezés, közvetlenség:
A németek csak addig segítőkészek amíg nekik abból hasznuk van. Bár ez ilyen fifty-fifty. Mert mondjuk nekem a tanáraim sokat segítenek. De mondjuk ilyen hivatalokban, vagy lakáskeresésben nem számíthat rájuk az ember. A családi pótlékot egy év után kaptuk meg a három gyerekre, visszamenőleg. De csak azért, mert miután hónapok óta nem válaszoltak a leveleinkre, hívásainkra, megelégeltük ezt és azt mondtuk, hogy jó akkor ügyvédhez fordulunk. Na abban a pillanatban megkaptuk. Nagyon kis sunyik. A másik, hogy nagyon ítélkeznek. Már akkor másképp kezelnek ha tudják, hogy külföldi vagy. Az én osztályom az nem, azok pl. rendesek, de Fruzsira teljesen úgy néznek rá mintha ebolás lenne. Bár nem értem  miért mert a világháború után szerintem már egy echte német sem maradt Németországban :D Hát ja, elég közvetlenek. Bármikor elkezdenek veled beszélgetni csak úgy, ha mellettük állsz (én ezért szoktam mindig bedugni a fülesem) a buszon teljesen hozzád simulnak, simán letaperolnak. Van egy csávó, aki mindig mellém ül le vonaton. Én mindig ott szállok fel ahonnan a vonat indul, tehát akkor még teljesen üres a vonat. Ő két megállóval arrébb száll fel, amikor a vonat általában még mindig tök üres. Tegnap így nézek fel, mondja, hogy emeljem fel a táskám, mert leszeretne ülni. Körülnézek a vonaton egy csomó üres hely volt még. Hát mondom jól van pajtás gyere. De csak mert helyes.
Szerintem a magyarokról ugyanez elmondható, hogy csak addig segítenek amíg abból nekik hasznuk van. Mégis szerintem egy kicsit jobbak vagyunk, egy kicsit összetartóbbak. Az ítélkezés otthon is megy, bár otthon más témában, főleg hogy ki mit csinált, ez ilyen fiú, ez olyan lány. Hát ez van. Ezzel ellentétben a magyarok szerintem eléggé anti szoc. emberek. Vagy nem tudom. Régen voltam már otthon.
Iskola:
Azt mondtam csak az emberekről fogok írni semmi politika vagy társadalmi megkülönböztetési téma. De az iskoláról MUSZÁJ írnom.
Teljesen le vagyok döbbenve a német tanítási rendszeren. Kezdjük ott, hogy az első két óra az egyben van nincs köztük szünet. Ezt az elején nagyon nehezen viseltem, mostanra tudtam csak megszokni. Most az új sulimban hétfő-kedd-szerda 9 órám van, amit utálok, mert teljesen lefáradok tőle, és nem csak azért mert 9 óra, hanem mert folyamatosan oda kell figyelnem ha meg akarom érteni őket. Otthon még elmenne mert ott akkor is értem fél füllel a tanárt ha nem figyelek oda, de itt nem... A másik pedig a tanórák. Nekem a nyelv miatt még kicsit nehezek, de belegondolva, hogy egy olyannak aki itt született annak milyen ovis feladatok ezek. Hát nem. Nekik sem ovis feladatok. Főleg amikor elkezdtük venni az egyismeretlenes egyenleteknek a legkönnyebb példáit. És azok így néztek, hogy ez mi. Csak én, az orosz csaj és a román fiú ültünk tragikus fejjel, azt figyelve ahogy ezek próbálják megoldani a példafeladatokat. Szerintem bevinnék nekik egy magyar matek könyvet felkötnék magukat :D Hát én is majdnem leszédültem a székről amikor megláttam a 11.-es matek könyvem. Szóval most már értem, hogy a németek miért ilyen geci buták. Mert lószart nem tanulnak, az iskola olyan nekik mint egy napközi. De amúgy valahol jól is csinálják, mert már általános óta abba az irányba terelik a kölyköket, amik nagykorúkba szeretnének lenni. Ha mondjuk valaki óvónő akar lenni akkor az már nem fog fizikát vagy történelmet tanulni. Nem tudom, hogy most szarnak találom az itteni tanítási rendszert vagy nem. Nem akarok buta német lenni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése