Én hiszek abba, hogy minden okkal történik. Hogy valami jobb vagy rosszabb vár rám.
Ez most azért jutott eszembe, mert amikor szombaton lementünk Talpiba (helyi falusi kocsma de übereli a diszkókat!:D) akkor találkoztunk a régi általános iskolai osztálytársaimmal (sőt középsuliba is egy évfolyamba jártunk). Ott volt B. is aki elég sokat változott. Konkrétan teljesen meglepődtem. Persze a stílusa az megmaradt. És a barátnője is. Aminek nagyon örülök, szerintem cukik együtt kissé már nyálasak de még elmegy. Aztán eszembe jutott az mi lett volna ha hagyom magam? Régen nagyon szégyenlős voltam, ha valaki közeledett felém akkor azt viccnek vettem fel vagy úgy tettem mintha nem venném észre. Tudtam, hogy tetszek B.-nek. Az elején nem voltam benne biztos de aztán már félreérthetetlen jelek és kicsúszott szavak biztossá tettek engem. Úgy tettem mintha nem venném észre. Aztán amikor 8. év végén a vizsgák előtt szórakoztunk hülyülésből mondtam, hogy "jajj B tudom hogy szeretsz!" (azt hiszem pont valami durvát mondtam neki) és amikor elfordultam akkor hallottam, hogy szinte alig hallhatóan azt suttogta "nem is tudod mennyire." Bevallom általánosban még nem törődtem a fiúk érzéseivel, mondhatjuk úgy is,hogy akinek tetszettem azt kihasználtam, játszadoztam velük. Mi lett volna ha engedek neki és összejövök vele? Meddig maradtunk volna együtt? És azután, hogy kiköltöztem Németországba? Amilyen kis romantikus fiú ha rajta múlna biztos sokáig, ami engem illet az már nem biztos. Rájöttem, hogy jobb így hogy nem gabalyodtunk egymásba. 4 éve tartó kapcsolata van, boldog, tervezi a jövőjét.
Ez most azért jutott eszembe, mert amikor szombaton lementünk Talpiba (helyi falusi kocsma de übereli a diszkókat!:D) akkor találkoztunk a régi általános iskolai osztálytársaimmal (sőt középsuliba is egy évfolyamba jártunk). Ott volt B. is aki elég sokat változott. Konkrétan teljesen meglepődtem. Persze a stílusa az megmaradt. És a barátnője is. Aminek nagyon örülök, szerintem cukik együtt kissé már nyálasak de még elmegy. Aztán eszembe jutott az mi lett volna ha hagyom magam? Régen nagyon szégyenlős voltam, ha valaki közeledett felém akkor azt viccnek vettem fel vagy úgy tettem mintha nem venném észre. Tudtam, hogy tetszek B.-nek. Az elején nem voltam benne biztos de aztán már félreérthetetlen jelek és kicsúszott szavak biztossá tettek engem. Úgy tettem mintha nem venném észre. Aztán amikor 8. év végén a vizsgák előtt szórakoztunk hülyülésből mondtam, hogy "jajj B tudom hogy szeretsz!" (azt hiszem pont valami durvát mondtam neki) és amikor elfordultam akkor hallottam, hogy szinte alig hallhatóan azt suttogta "nem is tudod mennyire." Bevallom általánosban még nem törődtem a fiúk érzéseivel, mondhatjuk úgy is,hogy akinek tetszettem azt kihasználtam, játszadoztam velük. Mi lett volna ha engedek neki és összejövök vele? Meddig maradtunk volna együtt? És azután, hogy kiköltöztem Németországba? Amilyen kis romantikus fiú ha rajta múlna biztos sokáig, ami engem illet az már nem biztos. Rájöttem, hogy jobb így hogy nem gabalyodtunk egymásba. 4 éve tartó kapcsolata van, boldog, tervezi a jövőjét.
Amúgy nem csak ezzel kapcsolatban vetődik fel a kérdés. Ez mindig eszembe jut amikor elhaladunk az autópályánál az összekarambolozott autók mellet. Ha apa egy kicsit gyorsabban megy talán minket kéne kimenteni a roncsokból. Mi lett volna ha anyáék jobban keresnek otthon és Magyarországon maradunk? Hova mentem volna továbbtanulni? Akkor is kijöttem volna külföldre?
u.i.: ez nem ide tartozik, de hihetetlen dolog történt velünk! Életemben először láttam egy meteoritot! Vasárnap utaztunk hazafelé amikor a sötét égen látni lehetett egy ilyen zöldes fénnyel lezuhanó valamit. Elképesztő látvány volt! ITT egy link a meteoritról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése