Annyi ember blogjánál látom ezt a témát, hogy muszáj most nekem erről egy kicsit írnom. Kiskoromban rengeteget sportoltam, röpiztem, kézilabdáztam, táncoltam, kajakoztam, úsztam, futottam. Kézilabda volt a mindenem, azt tényleg teljes szívemből szerettem csinálni, a mai napig hiányzik. Azonban ezeket mind abbahagytam amikor befejeztem az általánost. Azóta semmi. Sohasem voltam megelégedve az alakommal, de mindig bemagyaráztam magamnak, hogy "ez még elmegy, legalább van mellem meg fenekem" :D Sosem néztem a kilókat, mindig beálltam a tükör elé, és addig bizonygattam magam, hogy jó ez ide, amíg megelégedve nem bólintottam a tükörképemnek egy "jó csaj vagy" hozzászólással. xD
Amúgy szeretek sportolni mert jó dolog. Nem csak az, hogy lefogysz, hanem a közérzetedre is jó hatással van. Amikor még Fruzsival elmentünk futni (5 km a parkban) akkor is a végén lihegve terültünk ki a füvön, a hányinger kerülgetett és komolyan azt hittem ott halok meg. De ez csak pár percig tartott utána annyira jól éreztem magam, annyira feldobódtam, hogy legszívesebben futottam volna még egy kört. Meg itthon csináltam a pilates gyakorlatokat, a végén nyújtóztam egyet, hogy "ez de jó volt" és a tükörben máris vékonyabbnak láttam magam. És csak azért nem futok vagy csinálok itthon gyakorlatokat mert kibaszott lusta vagyok. Másrészt meg az elején, az elhatározás az ami nem megy. Mindig húzom a szám ha csak rá gondolok, hogy most öltözzek fel és menjek futni az erdőbe. Szóval az elhatározás nagyon kemény, de miután lefutottam a kört (általában) nem bánom meg, hogy elmentem. Csak hát... Na. Szar. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése