Engem mindig is az olyan fiúk szemeltek ki maguknak, akik nekem nem tetszettek. Bár nekem elég nehezen tetszik meg valaki külsőre. Eddig mindig úgy voltam vele, hogy "de rendes, jó fej, vicces stb., bár máshogy nézne ki". Szóval hiába mondják az emberek azt, hogy szerelemben a külső nem számít, nekem számít. Nagyon is. És egyáltalán nem azért, mert mondjuk szégyellném a barátaim előtt, egyszerűen ha nem tetszik, nem tudnék úgy hozzáérni, vagy megcsókolni őt.
Arra tök büszke vagyok, hogy mindig is sok fiúnak tetszettem, főleg úgy, hogy 16 éves koromig nem is sminkeltem magam. Amúgy nem vagyok egy szépség, mindig is úgy voltam vele, hogy biztos a kisugárzásom tetszik nekik. Sohasem voltam még viszonzatlanul szerelmes. Vagyis, még szerelmes sem voltam soha. :D Szóval nem tudom milyen érzés az, hogy valakit reménytelenül szeretsz. Azt viszont kijelenthetem, hogy az, amikor valaki beléd szerelmes, de te nem vagy belé, azt sajnos tökéletesen tudom milyen. Borzasztó. A legrosszabb. Folyamatosan marcangol a bűntudat, nem tudom mennyire engedhetem el magam a közelébe, hogy akár egy mosolyt nem-e vesz biztató jelnek. Legszívesebben elkerülném azt aki reménytelenül szerelmes belém, de az meg olyan bunkósság. Kilencedik év elején volt az amikor négyen is azt mondták, hogy tetszek nekik. Az egyik teljesen zavarban volt a közelemben, nagyon kis aranyos fiú volt, imádtam. És átkoztam magam, hogy ilyen nagyok az igényeim. A másikkal sokáig beszéltem fb-n, nagyon cuki volt, még talán össze is jöttem volna vele, ha nem lett volna alacsonyabb nálam. Szegény. A harmadiknál, a folyosón álltam erre odajön a haverja, hogy "hé tetszel xy-nak". Nem tudom, sohasem tudtam helyesen lereagálni ezeket a dolgokat, ezért csak megvontam a vállam. Most mit csináljak vele? Én meg rohadtul nem kedveltem, mert egy bunkó paraszt volt. Nem fogok neki nyalizni, csak azért mert tetszek neki. Na és a negyedik volt a legdurvább. Fb-n (hol máshol, a kommunikáció szemtől-szemben már kihalt...) vallotta be. Akkor még a Luca kicsi volt, úgyhogy néha még meg kellett mutatni neki, hova kell pisilnie. Mire visszaértem a gép elé, már azt írta, hogy "kösz szépen, ennyire semmibe veszel stb". Visszaírtam neki, hogy nekem olyan mint a bátyám, szóval valami kamu szöveget. Rengetegszer próbálkozott a két év alatt, mindig visszautasítottam. Az egyetlen dolog ami fel tud baszni az az, hogy ha azt mondom, hogy nem akkor nem! Ne próbálkozzon tovább, ne nehezítse meg az életem ilyenekkel. Már olyanokat mondott, hogy csak én nem vagyok tisztában az érzéseimmel, mert én valójában szeretem őt. Ez a kedvencem, hogy más jobban tudja hogyan érzek mint én. Meg hogy, ha nem próbáljuk ki a dolgot akkor sosem jövök rá, hogy szeretem-e vagy nem. Már rég rájöttem, hogy nem. Nem nyúlok olyanhoz akit nem szeretek, nem csókolok meg olyat, akit nem szeretek. Szerintem azzal jobban megbántottam volna, ha mondjuk jártunk volna, de én üres tekintettel néznék rá. A végén pedig meg elhordott mindenféle kurvának, merthogy én az akkori volt barátommal előtte mertem csókolózni. Hát meg ne haragudj, a folyosón voltunk, és csak egy puszi volt az egész. Minek néztél oda.
Na mindegy utálok embereket megbántani. Szeretek fiúkkal barátkozni, mert tényleg sokkal viccesebbek mint néhány lány. Múltkor is, amikor lementünk focizni, Robival tök jó volt meg minden. Aztán írja fb-n, hogy belém szeretett?! Miért, Istenem miért?? Ádival is jó lenni, minden nap beszélünk viberen. De amikor olyanokat ír, ami félreérthető, akkor tőle is elmegy a kedvem. Ne szeressen belém, ne akarjon tőlem semmit. Főleg úgy, hogy otthon barátnője van!!! Maradjon a baráti szinten és még véletlenül se lépje át a határt, mert nem beszélek vele többet. Nem akarok megint bűntudatot érezni. A másik, hogy engem miért olyan fiúk akarnak, akiknek barátnői vannak?! Most ennyire ribancnak nézek ki?! Fúj, de megvetem az ilyen fiúkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése