Letelt az első hetem az óvodában. Imádom. Egyszerűen imádom. Az első napon konkrétan remegve mentem be, de semmi okom nem volt az aggodalomra. Az óvónők kedvesek, tényleg úgy viselkednek mint egy igazi csapat, mindenkinek megvan a maga munkája. Úgy éreztem magam, mintha a mennyországba kerültem volna. A 2-3 éveseknél vagyok, azt hiszem a piros csoportban. Iszonyat cukik a kicsik, komolyan órákat tudnék róluk áradozni.Reggel 8-kor kezdek, addigra hozzák be a kicsiket is. Egy csoportba van maximum 10 gyerek. Velük kell játszanunk, amíg le nem megyünk reggelizni 9-kor. A reggeli az még a könnyebb eset ;) Utána megint játszunk, ha jó az idő akkor kimegyünk az udvarra. Délben ebéd, majd egy pár gyereket fel kell öltöztetni mert jönnek érte a szüleik. Utána már össze vannak mixelve a csoportok. Vannak akik aludni mennek, másokkal pedig tovább játszunk. Amúgy durva, hogy megértem őket ahhoz képest, hogy még kicsik és furin beszélnek.:D Az első napokban még kétkedve néztek, és nem hallgattak rám, de most már tudják, hogy én is főnök vagyok. Imádom az érzést, amikor beleülnek az ölembe miközben felolvasok nekik. :) Amúgy kettőig vagyok ott, tehát csak 6 órát, de az a 6 óra is elröppen a kicsik mellett. Van egy kislány meg egy kisfiú akik ha meglátnak akkor folyton az ölembe akarnak ülni, vagy azt akarják, hogy felvegyem őket. Ha pedig elmegyek visítva jönnek utánam. IMÁDOM!!!
Szóval, igen. Ha nem jön be az A terv miszerint én bizony stewardess leszek, akkor B tervnek biztos hogy óvónő lesz belőlem. Tényleg egy álommeló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése